nos asszem majd.kezdek erosen a valamikrban egy uj blogot,mert a regi irital. egyenlore meg egy egyszeru problemava kel mekuzdenem:nem.tudok ekezetet irni,de.talan mar ezt eszre.is.vetted...

Nem kell megijedni mégvagyok és blogírás helyett ezt olvasgatom már fél órája:

Service Unavailable

Error 503

Egyébként pedig nem kell megijedni,a hirtelen megugró  bloglátogatottság biztosan annak köszönhető,hogy 2 hete nem írtam blogot. (Köszönöm jól vagyok, még mindig tejjel iszom a kakaót és ha lenne pin kódom 9623 lenne)

Tipikus "se kedvem,se pénzem, se erőm, semmihez,de csinálom" állapot.
Elő-elő törő féltékenységi rohamaimat pedig azzal az egyszerű gondolattal próbálom leküzdeni,amit anyu mond a két tesónak " az én szívembe mindenki bele fér". Ja...csak épp kár,hogy soha nem volt tesóm.

Jó tudni,hogy vannak akikre számíthatsz, bármi történyjen.
Jó tudni, bármi történik,képes vagy felállni.
Jó tudni soha nincs reméytelenség.
Jó tudni,hogy az élet megy tovább.
Jó tudni, szeretnek.
Jó tudni van remény.
Jó tudni szeretni.

nem bírom elviselni,h vége van

Végül mégsem...szüntetem meg a blogom. Rájöttem, nem tudok élni anélkül,hogy két naponta összefüggéstelen információkat írogassak valahova. No kezdem is. Imádom a tavaszt. Egyszerűen nem értem,hogy tudtam eddig nélküle élni. Egyébként úgy érzem magam,mint egy maci,aki végigaludta a telet és most felébredt. Olyan kicsi dolgoknak is tudok örülni. Például, hogy vannak fák, virágok, nap meg ilyenek. Meg, hogy nem kell iszonyú vastag pulcsit venni,rá pedig bokáig érő kabátot,hogy meg védd magad a fagyhaláltól. Na ennyit az új évaszakimádatomról. Ma Migazzin szívesen néztem Szeri fejét, és megvolt az első fagyika is. Bernike gyógyulj meg és most nézem a japán buziaidat és háááát szoszo a kockás téll helyes. De csak az. De az nagyon. Éééés 7 vége szóóval sorifüggőség. <3