Ma végre betoltam a seggem a suliba és elhatároztam,h most NEm fogok mindenki torkának esni korán reggel és nem fogom totál ko fejjel leordítani mindenkinek a fejét, egyszóval elhatároztam,hogy ma jó napom lesz. Még én is meglepődtem magamon eleinte mer reggel a szokásos az "ááá b*szátok ki de elegem van" helyett tök happyke fejjel vonultam egyik szar óráról a másikra. Sőt nm röhögtem hangosan a misén büszkén lejtettem szar hoszzú kabátomban a folyosón és még egy halálos elhatározást is tettem magamnak: tanulni fogok mostantól. Azzal vigasztaltam magam,hogy lányegében lehetne minden rosszabb is. Úgy éreztem magam,mint valami idióta gépezet,amiben megfordítottak egy kart és a "pesszimista" üzemmódból átváltottam "optimistábba". Ez az egész akkor ért tökéletesen és szerintem végérvényesen is véget,amikor kiderült,h új ülésrend lesz és a MATUSEK és a ZELNKA mellet kell átvészelnem a tanév maradék felét. Ráadásul gondosan elszigetelve valamilyen normális emebri lénytől. Na akkor akadtam ki de azt nagyon utána pedig minden jött a megszokott rendben 2-es angol doga, h nem volt ebédem,h péntek matekdoga és nem értek semmit és a szokásos....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése