Egyéni szoc probléma vagyis önértékelés zavarok tömkelege. Egy aprócska dolog -név szerint egy testtömeg index mérés híre- is előtud belőled hozni olyan kellemetlen érzéseket,amiet am a nap 24 órájában gondosan rejtegetsz más elől...és magad elől. Rájöttem soha de soha nem voltam megelégedve magammal. Persze voltak olyan korszakok,amikor el akartam hitetni magammal az ellenkezőjét,de nem tudtam sokáig megjátszani magam. Sőt olyan korszakok is voltak amikor eljutottam odáig,h mindenkinek vannak hibái úgy nekem is,de adottságai is és ezeket ki kell hangsúlyozni. De ezek a korszakok valahogy könnyen elmúltak. Mert nagy az orrom ronda a pofám és félek,h túl vékony vok továbbá nem is tudom úgy semmise jó. Rossz tulajdonságaim tömkelegét tudnám itt most sorolni reggeltől estig,de nem teszem. Persze nagy valószínűség szerint nem az orommal, aza arcommal, vagy az alakommal van a nagy baj,hanem nem találom a helyem a világban vagyis keresem, és nem mindig találom és folytonos ellentmondásban vagyok magvammal. Sorozatos kudarcaim az élet majdnem minden terén,nos ez sem könnyít meg semmit. Én csak egy dologra vágyom csak egy pillanatra is találkoznék Istennel -ha létezik- és megmondaná mért küldöttöt boldog lenék. De minden egyes nappal önállóbb leszek,szabadabb és egyre többet tudok meg magamról és a világról. Igen ez vagyok én az az én aki az állarc mögött/piros buborékban gubbasztva vívódik magával nap-mint nap...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése