Soha nem rajongtam azokért a blogokért,ahol kva nagy világfájdalommal hirdette naponta az illető,h neki milyen kva szar az élete és panaszkodott fűnek-fának,h őt mentsék meg (nem célzok téll senkire ez csk általánosság) Rájöttem én is ugyanis arra,h egy bizonyos szinttől a problémáink másikra traktálása nem fair,mer szerencsétlen illető menekülne, de jó barát lévén nem akar cserben hagyni. De most nagy szükségét érzem,h mégis kiírjam magamból és nem akarok túl hosszú blogbejegyzést írni az érzéseimről,mert ez mostanában nem volt jellemző és szeretném megtartani ezt a szokásomat,szóval linkelem,h mi a nagy helyzet és ha akarjátok elolvassátok,ha nem így jártunk.
http://pinktoaletpaper.blogspot.com/p/blog-page.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése